Van egy ilyen irány most az életedben, hogy visszatérsz a tévézéshez?
Igazából nincs. Ha megtalál egy olyan lehetőség, amit szívesen csinálok - mint például most A Nagy Duett -, akkor minden további nélkül elvállalom. De jól érzem magam e nélkül is, élvezem, hogy rendezvényeket, divatbemutatókat szervezek, Csisztu Zsuzsával és Tallós Ritával elindítottuk a Mentor Ház nevű tehetségkutató központot, mesekönyvet írok, és persze nevelem a gyerekeimet. Rengeteg dolog van az életemben a tévézésen kívül is, néha egy-egy fotózás is akad.
Az nem zavar, hogy ezekről a dolgaidról nem sokat cikkeznek, a magánéletedről viszont annál többet?
Nem visel most már meg, nincs az a nagy őrület, és nyilván másként is kezelem már a dolgokat, mint huszonegy-két évesen. Nem azért csinálom a dolgaimat, hogy írjanak róluk, hanem mert élvezem, vagy mert éppen segíteni tudok. Az életem fontos része a szociális segítségnyújtás is, a téli fagyokban különösen figyelek a hajléktalanokra, és dolgozom együtt az Age of Hope alapítvánnyal is. Ennek apropóján most pont jött egy dokumentfilmötlet is, amelyet a nyáron szeretnék megvalósítani, a mai tinédzsereknek szólna arról, hogy az alkohol és a drogok milyen hatással lehetnek az életükre. Akárhányszor megyek valami rendezvényre tizenegykor, éjfélkor, azt látom, hogy gyönyörű szép lányok állnak görnyedve, oszlopok mellett hányva, teljesen be vannak rúgva vagy drogozva. Nem értem, hogy juthatnak el idáig tizenakárhány évesen, valahogy meg kéne állítani ezt a folyamatot.
Neked nem volt ilyen bulizós, vad korszakod?
Egy év volt, de bőven húsz fölött voltam már. New Yorkból haza kellett jönnöm a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás miatt, és nagyon nem találtam itthon a helyemet: az európai ügynökségek már nem hívtak modellkedni, mert előtte az Egyesült Államokban vetettem meg a lábam. Akkor úgy egy évig elég sokat jártam szórakozni, de ilyenek azért nem történtek velem, mint a mai tinédzserekkel.
Amikor felkerültél faluról Budapestre, az milyen élmény volt?
Az nekem Alice Csodaországban volt. Tizennégy éves voltam, gimibe kerültem ide - családtagoknál és barátoknál laktam, de lehet, hogy jobb lett volna kollégiumban. Egy ideig ingáztam Pásztóról is, de aztán meguntam, és a gimit is később fejeztem be, illetve jött a modellkedési lehetőség.
A külföldi karrier nem izgat már?
Elindult annak idején a modellkedéssel, aztán a filmezéssel is, az akkor jó volt. Nemcsak az Underworld meg az Oroszlánbarlang volt, amelyeket itthon forgattunk, dolgoztam sokat a tengerentúlon is, kanadai sorozatokban, Los Angeles-i produkciókban is. Los Angelesben testdublőr is voltam, egy plakáton például Kirsten Dunst helyett jelentem meg. De visszatérve a kérdésre, alapjában véve sem vagyok egy túl karrierista alkat, mindig csupán éltem a lehetőségekkel, amennyire tudtam. A modellkedésből átcsúsztam a filmbe, majd az Oroszlánbarlang forgatásán Goda Kriszta mellé kerültem, aki felajánlotta nekem a Cinemátrix moziajánló magazin vezetését a TV2-n. Ez hozta aztán a Megasztár-t.
Az első megasztáros napodra hogy emlékszel?
Azt inkább hagyjuk. Az első adás után azt mondtam, hogy ilyet soha többet. Az volt a gond, hogy kedden volt a casting, és szombaton már ment is a négyórás élő adás, én pedig úgy mentem be a stúdióba, hogy jóformán ott hallottam először a hangomat a mikrofonban. Viszont szerencsére egy olyan profi stáb volt mögöttem, amelynek tagjai mindenben a segítségemre voltak - Tilláról már nem is beszélve.
Az első három Megasztár-t végül te vitted. Utána is nézted a szériát?
Babáztam akkoriban, úgyhogy nem nagyon tudtam nézni. Aztán amikor már a Divatkreátor című műsor (amelynek Görög Zita volt a műsorvezetője - a szerk.) versenyzői öltöztették a megasztárosokat, akkor persze ott voltam az elődöntőkön. De megmondom őszintén, kicsit telítődtem az egésszel, nemcsak a három Megasztár miatt, hanem azért is, mert utána itthon és a külföldi tévécsatornákon is egyre több lett a tehetségkutató műsor - én pedig azt gondolom, ha valaki arra hivatott, akkor úgyis rátalál azokra a csatornákra, amelyeken keresztül eljuthat az emberekhez. A show-műsorok estéit általában játékkal vagy a szabadban töltjük otthon, egy ideje nincs is tévénk.
Hogyhogy mégis elvállaltad most a tévészereplést A Nagy Duett-ben?
Hogy őszinte legyek, azért vállaltam, mert van bennem egy csomó gátlás, sok olyan kapu, amelyet még nem nyitottam ki magamban. Erre mostanában jöttem rá, azt kell mondanom, hogy egy pár éve nőttem csak fel, valahogy a gyerekeimmel együtt. Ők ketten nagyon sokat nyitottak rajtam, de még így is vannak bennem komplexusok, ami miatt nem merek meglépni dolgokat. Nemrég visszamondtam például egy filmszerepet, mert a castingon megláttam egy színésznőt, aki rettenetesen jól játszotta ugyanazt a szerepet. Akkor minden bátorságom elszállt, pedig tudom, hogy képes lettem volna rá. Ha A Nagy Duett-et nem vállaltam volna el, megbántam volna. Ez egy olyan lehetőség, amely megtanít bátornak lenni. Abból már kinőttem, hogy másoknak bizonyítsak, de magamnak még mindig kell, hogy a gyerekekből is nyitott személyiséget tudjak nevelni. Fontos, hogy ha van bennük tehetség, merjék is megmutatni.
És versenyszellem mennyi van benned? Fontos, hogy ne essetek ki az első adásban?
Nagyon szeretek énekelni, rengeteg saját dalom is van, de egy csomót be sem fejeztem, előadási kényszer soha nem volt bennem. Most a versenyben egyrészt az motivál, hogy öt dalt már kiválasztottunk, és ha az ötödik adásba eljutunk, akkor énekelhetünk Eddát, amit nagyon szeretnék a Patakyval. Az egy olyan momentum lenne, ami megkoronázná számomra a műsort. Szóval az ötödik adás után már ajándékként fogom felfogni, de addig mindenképp hajtani fog a versenyszellem.
Milyen amúgy a hangulat a próbákon? Lehetett olvasni, hogy már az elején összevesztél Pataky Attilával.
Az első közös próbánk most volt csak Attival, még korábban, a dalválasztáskor volt nézeteltérésünk. Én azt mondtam, biztosan nem éneklem el az általa választott dalt, mert nincsen dallama, ő pedig rögtön kétségbe vonta, hogy volna bármiféle hallásom. Végül is Bereczki Zoli javaslatára döntöttünk a bemutatkozó szám mellett, amely mindkettőnktől rettenetesen távol áll, ugyanis rappelni fogunk. Attinak így is jól áll a dal, ki tudja engedni benne a hangját - nekem viszont iszonyú magas hangok vannak benne, lesz vele feladatom bőven. Pláne úgy, hogy közönség előtt nem énekeltem eddig, csak a fürdőszobában. Mindig egy Woody Allen-film jut eszembe (Rómának szeretettel), hogy az lenne a legjobb, ha a fürdőkádat is felvihetném a színpadra.
Pataky mennyit tud segíteni? Korábban azt mondta az [origo]-nak, semmilyen tapasztalata nincs az énektanításban.
Az volt a jó, hogy az összeveszés sem úgy ment, hogy ordítottunk egymással: mindenki elmondta a saját kétségeit, tisztelettel meghallgattuk a másik véleményét, és közösen próbáltuk kitalálni, hogy merre lehetne tovább menni. Nyilván az a cél, hogy partnerek legyünk ebben a helyzetben.
Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy ő lesz a partnered?
Azért Attila nem egy egyszerű ember, de nagyon-nagyon jó fej, és könnyen meg lehet találni hozzá az utat, ha az ember akarja. Amikor a barátaimnak mondtam, hogy vele leszek párban, nagyon megoszlottak a vélemények: volt, aki azt mondta, hogy "Hú, ez nagyon jó!", volt, aki pedig azt kérdezte, hogy "Úristen, pont a Patakyval?". Korábban nem ismertük egymást, de 1979-es születésű vagyok, mondhatni az Eddán nőttem fel. Ha visszagondolok, amikor tizenöt évesen még csak öttől nyolcig mehettem el bulizni, valamelyik klubdélutánon Eddára lassúztam először.
Van még olyan profi énekes a műsorban, akivel szívesen dolgoztál volna együtt?
Gáspár Lacit nyilván ismerem a Megasztár-ból, tisztában vagyok a képességeivel, imádom a hangját - amikor megtudtam, hogy ő is benne lesz a műsorban, nyilván gondoltam rá, hogy milyen jó lenne vele duettezni. Kökény Attilával vagyok még úgy, hogy érdekes lett volna a közös munka, vele is tudtunk volna finomabb stílusú dalokat énekelni. De ezt csak az elején gondoltam így, hisz közben kiderült, hogy Pataky Attila is teljesen nyitott mindenféle stílusra. Gondolom, azért az is volt a cél, hogy különböző karakterű embereket válogassanak össze, Illés Gabi (A Nagy Duett producere - a szerk.) előtt le a kalappal.
Igazából nincs. Ha megtalál egy olyan lehetőség, amit szívesen csinálok - mint például most A Nagy Duett -, akkor minden további nélkül elvállalom. De jól érzem magam e nélkül is, élvezem, hogy rendezvényeket, divatbemutatókat szervezek, Csisztu Zsuzsával és Tallós Ritával elindítottuk a Mentor Ház nevű tehetségkutató központot, mesekönyvet írok, és persze nevelem a gyerekeimet. Rengeteg dolog van az életemben a tévézésen kívül is, néha egy-egy fotózás is akad.
Az nem zavar, hogy ezekről a dolgaidról nem sokat cikkeznek, a magánéletedről viszont annál többet?
Nem visel most már meg, nincs az a nagy őrület, és nyilván másként is kezelem már a dolgokat, mint huszonegy-két évesen. Nem azért csinálom a dolgaimat, hogy írjanak róluk, hanem mert élvezem, vagy mert éppen segíteni tudok. Az életem fontos része a szociális segítségnyújtás is, a téli fagyokban különösen figyelek a hajléktalanokra, és dolgozom együtt az Age of Hope alapítvánnyal is. Ennek apropóján most pont jött egy dokumentfilmötlet is, amelyet a nyáron szeretnék megvalósítani, a mai tinédzsereknek szólna arról, hogy az alkohol és a drogok milyen hatással lehetnek az életükre. Akárhányszor megyek valami rendezvényre tizenegykor, éjfélkor, azt látom, hogy gyönyörű szép lányok állnak görnyedve, oszlopok mellett hányva, teljesen be vannak rúgva vagy drogozva. Nem értem, hogy juthatnak el idáig tizenakárhány évesen, valahogy meg kéne állítani ezt a folyamatot.
Neked nem volt ilyen bulizós, vad korszakod?
Egy év volt, de bőven húsz fölött voltam már. New Yorkból haza kellett jönnöm a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás miatt, és nagyon nem találtam itthon a helyemet: az európai ügynökségek már nem hívtak modellkedni, mert előtte az Egyesült Államokban vetettem meg a lábam. Akkor úgy egy évig elég sokat jártam szórakozni, de ilyenek azért nem történtek velem, mint a mai tinédzserekkel.
Amikor felkerültél faluról Budapestre, az milyen élmény volt?
Az nekem Alice Csodaországban volt. Tizennégy éves voltam, gimibe kerültem ide - családtagoknál és barátoknál laktam, de lehet, hogy jobb lett volna kollégiumban. Egy ideig ingáztam Pásztóról is, de aztán meguntam, és a gimit is később fejeztem be, illetve jött a modellkedési lehetőség.
A külföldi karrier nem izgat már?
Elindult annak idején a modellkedéssel, aztán a filmezéssel is, az akkor jó volt. Nemcsak az Underworld meg az Oroszlánbarlang volt, amelyeket itthon forgattunk, dolgoztam sokat a tengerentúlon is, kanadai sorozatokban, Los Angeles-i produkciókban is. Los Angelesben testdublőr is voltam, egy plakáton például Kirsten Dunst helyett jelentem meg. De visszatérve a kérdésre, alapjában véve sem vagyok egy túl karrierista alkat, mindig csupán éltem a lehetőségekkel, amennyire tudtam. A modellkedésből átcsúsztam a filmbe, majd az Oroszlánbarlang forgatásán Goda Kriszta mellé kerültem, aki felajánlotta nekem a Cinemátrix moziajánló magazin vezetését a TV2-n. Ez hozta aztán a Megasztár-t.
Az első megasztáros napodra hogy emlékszel?
Azt inkább hagyjuk. Az első adás után azt mondtam, hogy ilyet soha többet. Az volt a gond, hogy kedden volt a casting, és szombaton már ment is a négyórás élő adás, én pedig úgy mentem be a stúdióba, hogy jóformán ott hallottam először a hangomat a mikrofonban. Viszont szerencsére egy olyan profi stáb volt mögöttem, amelynek tagjai mindenben a segítségemre voltak - Tilláról már nem is beszélve.
Az első három Megasztár-t végül te vitted. Utána is nézted a szériát?
Babáztam akkoriban, úgyhogy nem nagyon tudtam nézni. Aztán amikor már a Divatkreátor című műsor (amelynek Görög Zita volt a műsorvezetője - a szerk.) versenyzői öltöztették a megasztárosokat, akkor persze ott voltam az elődöntőkön. De megmondom őszintén, kicsit telítődtem az egésszel, nemcsak a három Megasztár miatt, hanem azért is, mert utána itthon és a külföldi tévécsatornákon is egyre több lett a tehetségkutató műsor - én pedig azt gondolom, ha valaki arra hivatott, akkor úgyis rátalál azokra a csatornákra, amelyeken keresztül eljuthat az emberekhez. A show-műsorok estéit általában játékkal vagy a szabadban töltjük otthon, egy ideje nincs is tévénk.
Hogyhogy mégis elvállaltad most a tévészereplést A Nagy Duett-ben?
Hogy őszinte legyek, azért vállaltam, mert van bennem egy csomó gátlás, sok olyan kapu, amelyet még nem nyitottam ki magamban. Erre mostanában jöttem rá, azt kell mondanom, hogy egy pár éve nőttem csak fel, valahogy a gyerekeimmel együtt. Ők ketten nagyon sokat nyitottak rajtam, de még így is vannak bennem komplexusok, ami miatt nem merek meglépni dolgokat. Nemrég visszamondtam például egy filmszerepet, mert a castingon megláttam egy színésznőt, aki rettenetesen jól játszotta ugyanazt a szerepet. Akkor minden bátorságom elszállt, pedig tudom, hogy képes lettem volna rá. Ha A Nagy Duett-et nem vállaltam volna el, megbántam volna. Ez egy olyan lehetőség, amely megtanít bátornak lenni. Abból már kinőttem, hogy másoknak bizonyítsak, de magamnak még mindig kell, hogy a gyerekekből is nyitott személyiséget tudjak nevelni. Fontos, hogy ha van bennük tehetség, merjék is megmutatni.
És versenyszellem mennyi van benned? Fontos, hogy ne essetek ki az első adásban?
Nagyon szeretek énekelni, rengeteg saját dalom is van, de egy csomót be sem fejeztem, előadási kényszer soha nem volt bennem. Most a versenyben egyrészt az motivál, hogy öt dalt már kiválasztottunk, és ha az ötödik adásba eljutunk, akkor énekelhetünk Eddát, amit nagyon szeretnék a Patakyval. Az egy olyan momentum lenne, ami megkoronázná számomra a műsort. Szóval az ötödik adás után már ajándékként fogom felfogni, de addig mindenképp hajtani fog a versenyszellem.
Milyen amúgy a hangulat a próbákon? Lehetett olvasni, hogy már az elején összevesztél Pataky Attilával.
Az első közös próbánk most volt csak Attival, még korábban, a dalválasztáskor volt nézeteltérésünk. Én azt mondtam, biztosan nem éneklem el az általa választott dalt, mert nincsen dallama, ő pedig rögtön kétségbe vonta, hogy volna bármiféle hallásom. Végül is Bereczki Zoli javaslatára döntöttünk a bemutatkozó szám mellett, amely mindkettőnktől rettenetesen távol áll, ugyanis rappelni fogunk. Attinak így is jól áll a dal, ki tudja engedni benne a hangját - nekem viszont iszonyú magas hangok vannak benne, lesz vele feladatom bőven. Pláne úgy, hogy közönség előtt nem énekeltem eddig, csak a fürdőszobában. Mindig egy Woody Allen-film jut eszembe (Rómának szeretettel), hogy az lenne a legjobb, ha a fürdőkádat is felvihetném a színpadra.
Pataky mennyit tud segíteni? Korábban azt mondta az [origo]-nak, semmilyen tapasztalata nincs az énektanításban.
Az volt a jó, hogy az összeveszés sem úgy ment, hogy ordítottunk egymással: mindenki elmondta a saját kétségeit, tisztelettel meghallgattuk a másik véleményét, és közösen próbáltuk kitalálni, hogy merre lehetne tovább menni. Nyilván az a cél, hogy partnerek legyünk ebben a helyzetben.
Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy ő lesz a partnered?
Azért Attila nem egy egyszerű ember, de nagyon-nagyon jó fej, és könnyen meg lehet találni hozzá az utat, ha az ember akarja. Amikor a barátaimnak mondtam, hogy vele leszek párban, nagyon megoszlottak a vélemények: volt, aki azt mondta, hogy "Hú, ez nagyon jó!", volt, aki pedig azt kérdezte, hogy "Úristen, pont a Patakyval?". Korábban nem ismertük egymást, de 1979-es születésű vagyok, mondhatni az Eddán nőttem fel. Ha visszagondolok, amikor tizenöt évesen még csak öttől nyolcig mehettem el bulizni, valamelyik klubdélutánon Eddára lassúztam először.
Van még olyan profi énekes a műsorban, akivel szívesen dolgoztál volna együtt?
Gáspár Lacit nyilván ismerem a Megasztár-ból, tisztában vagyok a képességeivel, imádom a hangját - amikor megtudtam, hogy ő is benne lesz a műsorban, nyilván gondoltam rá, hogy milyen jó lenne vele duettezni. Kökény Attilával vagyok még úgy, hogy érdekes lett volna a közös munka, vele is tudtunk volna finomabb stílusú dalokat énekelni. De ezt csak az elején gondoltam így, hisz közben kiderült, hogy Pataky Attila is teljesen nyitott mindenféle stílusra. Gondolom, azért az is volt a cél, hogy különböző karakterű embereket válogassanak össze, Illés Gabi (A Nagy Duett producere - a szerk.) előtt le a kalappal.
